2014. június 28., szombat

Kezdetek 02 - Vízhiány

Édesanyám sokat segített az elején, még most is átjár néha tanácsokat osztogatni. Tavaly adott pár paradicsom palántát, amolyan tesco-mix féle apró bokrokat. A lugas alá ültettem a szedrek közé, hogy kitöltsem a hézagot.  Fel is kellett ásni a helyét.   Bő 25m,olyan 50 centis sávban. Nem volt egyszerű, jó sok tarack és annál több komló gyökérzet. El is szaladtam a helyi vasboltba, hogy össze dobjak egy rostáló kütyüt pár lécből és egy kis darabka 20x20as dróthálóból.  Olcsón meg is úsztam, mert volt egy rövid darabkájuk amit már senki nem vett meg, nekem pont elég volt, így occsóért megkaptam. Vettem még pár U szöget is és azokkal feszítettem ki a halót a keretre. Mikor a végére értem az ásásnak lassacskán befutott a kezdő paradicsom "szett". Frankón beiszapoltunk pár gödröt, abba mentek a palánták.
Kezdésnek jó volt, ez a legegyszerűbb növény kezdőknek bátran ajánlom. Idén már komolyan belemélyedtem a paradicsom témába több fajtát is vettem, ezeket később részletesen leírom, mert nagyon fajára sikerültek ám. Annyit elárulok, hogy van pár bokros és pár lugas fajta, ezekből jó pár megtetszett.
Az édesanyám paradicsomjai igen lassan nőttek, igaz elég későn június közepén ültettük őket. Kaptam tőle egy kis hordót, hogy legyen mibe vizet tárolni, csak hogy ám a víz nem jön fel magától a hordóba. Kannánként hordtam fel a szomszéd patakból.
Ugyan volt a kert végében egy cső csonk,
de sok idő beletelt mire megtaláltam a másik végét a patak mellett, ugyanis komló, komló, komló, bodzabokor, csalán és még több komló, váá ráadásul nem is egy cső volt ott meg kellett találnom a sajátom, és kiásni az iszapból. Persze jöttek a gondok, szrrá volt rozsdásodva a vége. Karimás csőkötéssel voltak egymáshoz toldva a vascsövek, gyorsan lefűrészeltem a csavarokat, és felhordtam mindent, ami a földbe maradt ott hagytam. Volt egy "kis" dugulás 1 hetem ráment mire sikerült áteresztővé tenni a colos csövet. Már csak kutat kellett rá találni rá. Az könnyen ment, a Vaterán párezerért kaptam egy szárnyszivattyút. Stimmelt is az állványra, csak a magasságokkal voltak gondok. Nem ért el a kútig a cső. Jóóó, mondom akkor jöhet a fűrész, majd vágok rá egy menetet oszt csá, persze nem jött össze mert a cső annyira el van rozsdásodva, hogy a menetmetsző szilánkokra ette a csövet. Maradt egy kis csonkom, arra kellett valami pvc csövet találni amit rá tudok húzni egy colos csőre. Ezt a problémát csak idén sikerült megoldani, mint ahogy a szivattyún a tömítő szelence szigetelését is, bár ez még most sem tökéletes, ugyanis ezekhez a régi csehszlovák szivattyúkhoz már nem gyártanak ilyen gyantás tömszelence zsinórt. Lehetetlen beszerezni. A környező boltokban a fiatal eladók bután néztek rám amikor kérdeztem tőlük, hogy van-e ilyen, de csak a fejüket rázták. A mai napig nem találtam egy normálisat sem, szóval most egy szilikon lapból van kivágva egy kis gyűrű (20mm belső, 30mm külső átmérő, tehát 10mm-es tömszelence zsinór kerestetik, aki tud ilyen írjon rám!)  amit ráhúztam a hajtó tengelyre, szív egy kis luftot, de így is több vizet hoz fel mint ha nem lenne ott semmi. A cső patak felőli oldalára pedig szereztem egy olyan karimát amibe van egy menet, így könnyen rá tudtam csatlakoztatni egy műanyag szívó csövet, aljára egy lábszelep és kész is. A karimás csőkötéseknek is utána kellett nézni, ugyanis ott is luftot szívott a pumpa es hiába volt lábszelep a végén, eleresztette a vizet. Persze se szerszám, se csavar, úgy kellett mindent bátyámtól kölcsönözni. Idővel szerszámokat is be kell majd szerezzek, mert nem szívesen ad kölcsön senki csak úgy szerszámokat. Idén szereztem még pár hordót is, cégemnél segítőkészek voltak a kollégák. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése